A Marczibányi Sportcentrum történetének talán egyik legnagyobb fájába vágjuk a fejszénket már ami a programokat illeti. Ugyanis nem kisebb kalandba kezdünk, mint egy 100 napos programsorozat, amire várunk mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk.
Ugyanis április 18-án éppen 100 napra leszünk a 2012-es, londoni olimpiától ezért a Brit Nagykövetséggel közösen nekiindulunk egy hosszú, 4300 kilóméteres útnak Veletek, a sportcentrum látogatóival, és mitagadás, külön számítunk a napközis táboraink látogatóira, mert minden, ami mozgás, beleszámít az út virtuális megtételébe. A szerdai, 11 órás eseményhez már csatlakozott Jonathan Knott, az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete, Snow Andrea maratoni futó, a magyar fáklyafutók egyike, Molnár Zoltán, a MOB főtitkára, Szekeres Pál helyettes államtitkár, és Pásztory Dóra úszó is.
Na persze aki a címből arra következtet, hogy multimédiás üzenetet fog kapni a telefonjára, az egy kicsit messze jár az igazságtól. Valójában Masszázsról van szó, persze, hogy a Marczibányi Sportcentrumban. Nézzétek meg a Cilivel, a masszőrrel készült videónkat!
Közeledik a nyár, erről már valahol olvastunk is nem olyan régen egy blogbejegyezést, de most nézzük egy kicsit közelebbről azt, hogy a korábban felvázolt programokon kívül mivel készülünk kifejezetten a fiatalok (értsd iskolások) számára. Mert ahogy azt már a honlapon is elhintettük - és ahogy azt a hozzánk régebb óta látogatók megszokhatták - nyáron ismét napközis táborokat hirdetünk.
Ennek egyik leglátványosabb része az az együttműködés, amit a British Councillal kötöttünk és amiről egyrészt itt, másrészt alább olvashattok részletesebben.
Tehát júniusban, júliusban, és augusztusban összesen négy alkalommal fogunk össze, hogy párhuzamosan angolra tanítsuk a gyerekeket és megmozgassuk őket a napfényes foci-, kosár-, és egyéb pályáinkon mert nincs is annál jobb, mint egy nyári délutánon sportolásban megfáradva kinyitni egy üdítőt, attól meg még senkinek nem lett komolyabb baja, hogy megtanult egy idegen nyelvet. Különösen igaz ez a British Council oktatási módszereire, ahol játékosan, hatékonyan, és egy késhegynyi brit kultúrát is bemutatva próbálják meg elsajátíttatni a gyerekkel, hogy mi is az a háudujudú. Tessenek körbenézni tehát a honlapon, és jelentkezni, mert egészen hasznos és jó mulatságnak néznek elébe a hátulgombolósok és a már annál azért jóval idősebbek is.
De persze ezzel nem érnek véget a nyári programjaink, és a hasonló jellegű táboraink sora is bővülni fog. Ezekről azonban egyelőre még csak körvonalazatlanul és nagyon rejtélyesen beszélünk de persze csak ideig óráig, hamarosan további részletekről fogunk beszámolni. Annyit viszont már most elárulhatunk, hogy a kedves szülők néhány hétre biztosan jó helyen tudhatják gyermekeiket mert hát lássuk be: kevés olyan felnőtt van, akinek megadatik, hogy a nyári hónapokat szabadságon, kizárólag a családdal töltse.
A Marczibányi Sportcentrum maga mögé utasította a telet - oké, ebben volt némi szerepe az időjárásnak is, de most ettől tekintsünk el egy pillanatra - és bizakodva néz a következő hónapok elé.
Ennek első állomása, hogy hamarosan lebontjuk azt a télen igen hasznos és nagyra értékelt buborékot a foci-, és teniszpályákról, mert nyáron mégiscsak igen kevés az esély arra, hogy mínuszokba zuhan a hőmérséklet. Ellenben e sorok írója magabiztosan állítja, hogy közvetlenül, a friss levegőn még a foci is jobban esik ráadásul a télen kifakult bőrnek sem árthat meg egy kis napfény még ha ez főként csak az arcot és a felkart érinti is.
Ahogy azt már a facebook oldalunkon is jeleztük, hamarosan véget ér az idei jégpálya időszak. Egyik szemünk sír, a másik – hiszen itt a tavasz, és vele együtt a napsütéses jó idő – nevet. De hogy az az egyik se legyen annyira nekikeseredve, ezért az utolsó napokban – ahogy azt ilyenkor mondani szokás – nyomunk egy huszáros hajrát.
Ezért aztán várunk mindenkit a Marczibányi Sportcentrum jégpályájára csütörtöktől vasárnapig egész napos közönségkorcsolyára. Ráadásul, hogy még azoknak is legyen kedve, akik már fél lábbal a tavaszban élnek és a húsvéti nyuszira készülnek, örömmel jelentjük, hogy megéri lenézni hozzánk, mert 1000 forintért válthattok napijegyet, ráadásul a korcsolya bérlésének díját is elfeleztük.
Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy annyi kupát rendeztünk már a Marczibányi téren, ami gombócból. Persze azt az ilyenkor idekívánkozó "is" szócskát direkt lehagytuk, mert azért fociból sosem elég. Jöjjön tehát a XIV-ről készült felvétel, hátha kedvet csinál nektek a XV-hez.
Habár most, ahogy kinézünk az ablakon, ez még elég valószerűtlen, de higgyétek el nekünk, hogy hamarosan vége a télnek, és ezzel a korcsolyák is visszakerülnek a szekrény mélyére. De nincs veszve semmi, aki a fölösleges energiákat szeretné levezetni, annak van egy remek – bár nem éppen újszerű – hírünk: a Marczibányi Sportcentrumban Focikupát és Focibajnokságot rendezünk, melyről rendszeres videóbeszámolóval jelentkezünk majd itt, a blogunkon, hogy a résztvevő csapatok ha nem is profi szakkommentárral, de azért újraélhessék az emlékezetesebb pillanatokat. Közben pedig várjuk azokat a csapatokat is a kupákra, akik még sosem voltak a focipályák fölé felhúzott buborékokban, tessék körbenézni a honlapon vagy érdeklődni a 06-30-585-50-40-as telefonszámon. Persze csak azután, hogy megnéztétek a rövid ízelítőnket, kattintsatok!
A minap zártkörű rendezvényünk volt az Eiffel téren, ami részben persze sajnálatos, mert addig nem tudtunk másokat felengedni a jégre, de azért készültünk egy néhány másodperces kárpótlással. Ugyanis ezen a rendezvényen igen csinos és még annál is ügyesebb szinkronkorcsolyások léptek fel, az ő bemutatójuk egy rövid, vágott verzióját láthatjátok alább:
Most, hogy lassan átfordulunk a nehezén a télnek, és már egy kicsit tényleg elhisszük, hogy valamikor vége lesz a fagyok országának, hogy Budapest – ahogy azt az Animal Cannibals kevés igazán jól sikerült számainak egyikében énekli – nyáron sokkal szabadabb, az egyik szemünk azért mégiscsak sír. Na nem akarunk előre szaladni, van még majdnem kerek egy hónapunk az Eiffel téren, de azért még időben szeretnénk szólni, hogy fel kell kötni azt a bizonyos korcsolyát, és annyit csúszni, amennyit csak tudunk, mert aztán nézhetünk majd az üres Eiffel térre, de azért az mégsem lesz annyira jó szórakozás mint most, amikor ugyanezt megtehetjük forralt borral, két maratoni korcsolyázás között.
Szóval ragadjátok meg az alkalmat, mert talán mostanra talán már nektek is a szívetekhez nőtt annyira a jégpályánk – nekünk biztosan -, hogy hiányozzon majd ha véget ér. De félre az elmúlásos pátosszal, inkább gyorsan tudjuk le az iskolai és munkahelyi kötelezettségeinket, és használjuk ki az alkalmat, hogy ott a jég, és ott vannak a korcsolyák. Azt meg reméljük, már megszoktátok, hogy további programokkal is készülünk, ilyen például a jövő heti Salsa a Jégen, és a már ismert Randikedd és Fortuna csütörtök de ezzel a felsorolásnak még persze közel nincs vége, mert például ilyet is csináltunk már:
A fenti kérdésre - úgy tűnik - az idei évben nem a válasz. Hiszen azt talán már megszokhattátok, hogy a legkülönfélébb, néhol rendhagyó módon próbáljuk szórakoztatóvá tenni a jégpályát, mert bár csúszkálni a jégen önmagában elég szórakoztató, mégis úgy vagyunk vele, hogy ha van rá tér és igény, akkor miért ne szervezzünk az Eiffel térre különböző programokat. Ilyen a Randikedd, a Fortuna csütörtök az állandó programjaink közül, és ilyen volt a Nu Disco on Ice (amit 13-án megismétlünk), valamint a múlt heti Karaoke, ami valószínűleg Magyarország első jégpályás dalolászása volt, bár erre vonatkozóan valamiért foghíjasak a Központi Statisztikai Hivatal számai. Mindenesetre ebből is lesz még ráadás, legalábbis a tervek szerint, úgyhogy készítse mindenki a hangszálait, mert szükség lesz rájuk.
Most viszont megint valami egészen másra készülünk a Salsa Diabolicaval együttműködve, amire valószínűleg még a fantáziadúsabb olvasók sem készültek fel (oké, a név árulkodó, de anélkül elég kevesen tippeltek volna helyesen): Salsás korcsolyázást szervezünk január 24-ére, ahova mindenkit várunk szeretettel, külön DJ-vel és persze Salsa zenékkel mert elég furcsa lenne Moves Like Jagger-re latin tánclépéseket lejteni. Tehát várunk Titeket az újabb rendhagyó esténkre 8 és 11 óra között.
Az emésztés időszakára készültünk a mai bejegyzéssel, mert tiszta sor, hogy a két ünnep között a munkaidő csak csordogál, és mindenki alig várja, hogy ha nem is a blokkolókártyájával, de akár a mágneses belépőkártyával, akár csak egy biccentéssel a főnnök felé hazafele indulhasson. Kivéve persze az áldott ifjúságot, aki most röhöghet a markába, mert téli szünet van, már a nagyit is meglátogattuk idén, úgyhogy nincs más dolguk, mint délelőtt a karácsonyi ajándékokat élvezni, délután pedig találkozni a haverokkal akár éppen az Eiffel, vagy a Marczibányi téren.
Na de fókuszáljunk a jégre, mert úgy általában erről írunk ma. Na nem a vízről, aminek fagypont alatt megváltozik a halmazállapota, és ugye milyen jól tud esni nyáron egy üditőbe, hanem arról, hogy mit is kezd ezzel az emberiség amikor télen rálép, és csúszkál körbe-körbe. Előre szólunk, hogy nem átfogó szakdolgozatot írunk a TF-re, véletlenszerűen kiválasztott sportágak jönnek, de ha valamit kihagyunk, vagy valamire kíváncsiak vagytok, nyugodtan szóljatok!
A mai bejegyzés apropóját Id. Pieter Bruegel egyik festménye adta, akinek Vadászok a hóban című, 1565-ös képén már látható falubeliek egy csoportja, ahogy a télen befagyott tavon korcsolyáznak. Biztos van ennél korábbi kép is, de mi nagy hirtelen nem találtunk, ezt is a Wikipédián leltük.
Nehéz megítélni, hogy amit a jégpályán csinálunk mindannyian, az mihez áll közelebb: a jégtánchoz, vagy a gyorskorcsolyához, mert valahol félúton (és jónéhány év kemény edzésre) van a kettő között, de nézzük először a jégtáncot: amikor fentebb azt írtuk, hogy az említett kép milyen régen bemutatta a korcsolyásokat, akkor magunk sem gondoltuk volna, hogy táncolni már a XII. században szerettek egészen pontosan a londoniak fából vagy csontból készült korcsolyákon, ami úgy 700 évig ki is elégítette az igényeket, de aztán rájöttek, hogy a fémtalp mégiscska ellenállóbb, és persze sokkal trendibb, mint egy sípcsonton csúszkálni. Amit viszont érdemes megemlíteni: 1908-ban még nem voltak téli olimpiák, ezért a nyári olimpiai játékok része volt a jégtánc, és tegyük hozzá, hogy a svéd Ulrich Salchow nyert, száz év távlatából üzenjük, hogy gratulálunk!
A gyorskorcsolya már egy másik műfaj, ott az esztétikum annyit ér, mint egy kihűlt forralt borba mártogatott szaloncukor vagyis nem túl sokat. Viszont itt lehet (és kell is) igazán – pestiesen szólva – nyomni neki, mert 500 m-től egészen 10 km-ig különböző távokon szeretne minket valaki nagyon legyőzni. Ez lényegében a leginkább rokonítható az alkalmi jégpályára tévedő – mint amilyen e sorok írója is – tevékenységével, hiszen ha lehámozzuk a sebességet és a magabiztosságot, lényegében mi is csak megyünk körbe-körbe. Oké, mi azért, mert jó mulatság, a sportolók meg azért, mert aranyérmet átvenni még jobb mulatság.
Végezetül persze nem hagyhatjuk ki a jégkorongot sem a felsorolásból, mert nem véletlenül van háló mindkét jégpályán, szociológusok hada foglalkozhatna azzal, hogy miért olyan jó érzés gólt lőni az ellenfélnek. Röviden: a gólörömért. Nem véletlen, hogy ennek a sportnak is több száz éves története van, ami hajlított botokkal, úgynevezett Kolfokkal kezdődött. Amit azonban mi ma jégkorongként ismerünk, az a XIX. században indult el nem túl nagy meglepetésre Kanadából, ahol a gyerekek talán már a bölcsödében sisakot kérnek karácsonyra. Azóta persze ez a sport is meghódította a világot, és Magyarországot is bár ebben a hokicsapatunknak van a legnagyobb szerepe, akik kemény munkával és remek játékkal próbálnak meg évről évre a szurkolók kedvében járni. Nekik különösen izgalmas idényt, és persze sok sikert kívánunk.
Végezetül annyit meg kell említenünk, hogy a fenti információk egy részét és külön hangsúlyosan a képet a Wikipédián találtuk, javasoljuk is az olvasgatását mindenkinek.
Múlt héten arról számoltunk be, hogy Randikeddet szerveztünk az Eiffel térre, amit úgy tűnik, örömmel fogadtatok, szóval tegnap sem maradtak meglepetés-virág nélkül azok, akik kilátogattak a Nyugati mellé. Rajtunk nem múlik a tökéletes télesti randevú, de azért légyszi majd említsétek már meg a születendő gyermeketeknek, hogy ebben egy hajszálnyi szerepünk nekünk is van.
De ha már ilyen jó mulatság volt tematizálni egy napot a jégpályán, akkor – ötlik fel bennünk a jogos kérdés – miért ne gondolnánk tovább a dolgot, és csinálnánk valami kísértetiesen hasonló programot a Marczibányi téren? Ez egyelőre még kidolgozás alatt, de addig sem állunk meg, nézegessétek a két facebookoldalt rendszeresen, mert például csütörtökre az Eiffel térre megint készülünk egy apró játékkal, csak most nem kiváltképp a lányoknak, hanem úgy általában mindenkinek szeretnénk kedvezni valamivel. Persze ha már játszunk, bevonjuk Fortunát is, meg azt a bizonyos zsákot is, amibe macskát szokás gyömöszölni (ami lássuk be, így leírva elég fura elnevezése bármely játéknak).
Akinek viszont nincs kedve játszani, az se búsúljon, és feledkezzen meg a blogról. Már készül új bejegyzésünk, ami egy kicsit komolyabb hangvételű lesz úgy általában a korcsolyázásról, mint mozgásformáról némi külön hangsúllyal a gyermekek korcsolyaoktatásáról szakmai szemmel, oktató megkérdezésével.
Ahogy ígértük, nézzük, milyen érdekességgel szolgál legközelebb az Eiffel Téri Jégpálya. Mert azon gondolkodtunk, hogy a karácsonyi forgatagban, a vásárlások, tömegek, és kidíszitett kirakatok között – bármennyire átszellemülünk ilyenkor, és a szeretet ünnepének hatása alatt mosolygunk – néha nem árt egy kis egérutat keresni. Pláne ha mellettünk szívünk választottja, vagy épp csak kiszemeltje, reményeink szerint valami izgalmasnak a kezdete sétál. Ilyenkor elmehetünk/menekülhetünk randizni egy moziba, esetleg csak egy középkategóriás – nem túl hivalkodó, de azért mégiscsak ízléses – étterembe.
Vagy tudatosítjuk magunkban, hogy tél van, és elfogadjuk, hogy ez nem csak a hólapátolásról, és a gázszámláról szól, hanem a kesztyűben kézenfogva korcsolyázásról, a forralt bor felett egymás szemébe nézésről, és a korai sötétben andalgásról. Mert, ahogy már az előző bejegyzésben sem tudtuk kihagyni, az alábbi videó az emberiség történetének valószínűleg legromantikusabb 108 perce (mintha ezt a számot már hallottunk volna valahol... De hol is?) és ez sem múlhat el korcsolyázás nélkül.
Ezért tehát arra jutottunk, hogy ha már kilátogattok hozzánk két plüss-vásárlás, és egy fenyőfa méretre vágása között, akkor az ne múljon el emlék nélkül, és egy aprósággal készülünk nektek, hogy valamit hazavihessetek magatokkal arról a randevúról, ami reményeink szerint egy „Így jártam anyátokkal” jellegű elbeszélés egyik fontos állomása lehet.
Ha beköszön a tél - mit beköszön, jön ajtóstul, kéretlenül -, és megjelennek a Nagykörút és az Andrássy út fáin a karácsonyi fények, az utcán pedig úton-útfélen megcsap minket a forralt bor édeskés illata, akkor tudjuk, hogy ideje lelakatolni a biciklit a függőfolyosón vagy a garázsban, és más szórakozás után kell nézni. Erre persze van rengeteg lehetőség, bezárkózhatunk vendéglátóipari egységekbe, kivonulhatunk a társadalomból szánkózni, vagy akár a fél világot is a nyakunkba vehetjük síléccel/snowboarddal a vállunkon, de lássuk be: az Alpokból például nagyon nehéz beérni másnap munkába/suliba, úgyhogy első körben nem árt a városon belül gondolkodni.
A top lehetőségek egyike a fagypont szerelmeseinek így a korcsolyázás, amihez nem kell más, csak két finoman behajlított térd, egy körültekintően kipuhatolt egyensúlyi helyzet, meg ugye a korcsolya maga, de arról meg a gorcső alá vett két jégpálya gondoskodik. Mert mi is ez a blog? A Marczibányi téri Sportcentrum és az Eiffel Tér Jégpálya közös netes naplója, ahol a saját kis érdekességeinkről szeretnénk Nektek beszámolni, mert azon kívül, hogy lefagyasztottunk egy nagy adag vizet, és palánkot építettünk köré, azért többel is készültünk.
Tehát ajánljuk ezt az oldalt azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy éppen milyen játékokkal, vagy programokkal készülünk, és azoknak is, akik tudni szeretnék, mivel telik egy – pontosabban tehát rögtön kettő – jégpálya eseménydús hétköznapja forgatásoktól kezdve tematikus napokon át hozzátok igazított programjainkig.
Addig is javasoljuk, hogy ragadjátok meg partneretek kezét, és látogassatok ki hozzánk, mert az „Egy csodálatos elme örök ragyogása” óta tudjuk, hogy kevés romantikusabb dolog van, mint a jégen randevúzni. Vagy csak – ha a hely engedi – álljatok V alakba a barátaitokkal, mint a „Kerge Kacsákban”, ha pedig ez sem az igazi, néhány kör után igyatok meg egy pohár forralt bort, mert a korcsolyás élménynek az majdnem annyira része, mint maga a korcsolya.
Ahogy 
