Most, hogy lassan átfordulunk a nehezén a télnek, és már egy kicsit tényleg elhisszük, hogy valamikor vége lesz a fagyok országának, hogy Budapest – ahogy azt az Animal Cannibals kevés igazán jól sikerült számainak egyikében énekli – nyáron sokkal szabadabb, az egyik szemünk azért mégiscsak sír. Na nem akarunk előre szaladni, van még majdnem kerek egy hónapunk az Eiffel téren, de azért még időben szeretnénk szólni, hogy fel kell kötni azt a bizonyos korcsolyát, és annyit csúszni, amennyit csak tudunk, mert aztán nézhetünk majd az üres Eiffel térre, de azért az mégsem lesz annyira jó szórakozás mint most, amikor ugyanezt megtehetjük forralt borral, két maratoni korcsolyázás között.

Szóval ragadjátok meg az alkalmat, mert talán mostanra talán már nektek is a szívetekhez nőtt annyira a jégpályánk – nekünk biztosan -, hogy hiányozzon majd ha véget ér. De félre az elmúlásos pátosszal, inkább gyorsan tudjuk le az iskolai és munkahelyi kötelezettségeinket, és használjuk ki az alkalmat, hogy ott a jég, és ott vannak a korcsolyák. Azt meg reméljük, már megszoktátok, hogy további programokkal is készülünk, ilyen például a jövő heti Salsa a Jégen, és a már ismert Randikedd és Fortuna csütörtök de ezzel a felsorolásnak még persze közel nincs vége, mert például ilyet is csináltunk már: